2013-05-25

A mi történetünk / Our fairy tale III.

HARMADIK FEJEZET

Cseh esték

A világbajnokság leírására, elmesélésére nem elég egy bejegyzés - kezdjük először az estékkel, melyek nem kevésbé teltek tartalmasan, mint a nappalok...

Kezdődött ott az egész történet, hogy Sanyi egészen véletlenül DJ, méghozzá a jobbik fajtából - miért is ne szervezzünk le neki egy, vagy akár több estét is valami jó kis helyen és csináljunk egy biatlonos bulit? Az ötletet tett követte, olyannyira, hogy Dani tavalyi emlékeiből és ismeretségéből (helyi cseh emberünk, Tomas segítségével) sikerült megtalálni a Nove Mestotól 10 km-re fekvő Zdar legigényesebb helyét, a Batyskafot.

Aztán nem sokkal az indulás előtt láttuk, hogy választásunkkal nem lőttünk mellé: először egy hivatalos zdari plakáton láttuk viszont a magyar buli hirdetését, majd a vb hivatalos honlapja hozta le, hogy a magyarok nemzetközi biatlon bulija hivatalos kísérő esemény lett!!! S mindezt még tetézte az első nap (majd az összes többi nap szintúgy), amikor a belépésnél a kezünkbe nyomott újságban is felfedeztük Sanyit, alias DJ 911-et - eztán nem is haboztunk a nézőket és a helyi önkénteseket is nagy erőkkel invitálni a Batyskaf irányába...

A három buli, melyet végül tartottunk örökké emlékezetes marad. Megtisztelt bennünket a magyar válogatott összes tagja - természetesen hamar távoztak, hogy a versenyekre pihentek legyenek, de látszott: lelkileg sikerült őket feltöltenünk. Emellett számos másik nemzet szurkolói is csatlakoztak hozzánk, akikkel így nem csak a Vysocina Arénában, hanem a Batyskafban is barátságot kötöttünk. A hagyományos nemzeti viseletüket büszkén hordó, rendkívül barátságos ukrán csapattal együtt örültük és üvöltöttünk Pidrushna aranya után; beszélgettünk az ötfős orosz lánycsapattal, akik közül volt aki a Csendes-óceán partjáról érkezett; és természetesen a franciákkal, főleg a partiarc Fabiennel. Emellett pedig a csehekkel, lányokkal-fiúkkal, akik teljesen átélték egy biatlonos parti hangulatát.

S amikor utolsó este Zdarban kavarogva megtaláltuk azt a helyet, ahol a svájci, amerikai, kanadai és olasz (tömegrajtban nem érdekelt) csapattagjai lazítottak már csak hab volt a tortán...:)

CHAPTER THREE

Czech evenings

To tell everything about the WCH one post is not enough - let's start first with the evenings, which were also as fantastic as the afternoons...
 
We started to organize the nights before the WCH - because Sanyi is a great DJ and we thought: why don't we organize a biathlon party somewhere near Nove Mesto? With the help of the last year contacts of Dani (and large thanks to Tomas) we managed to arrange for Sanyi a perfect place: the Batyskaf in Zdar, 10 km from Nove Mesto.

Then before our departure we saw that Batyskaf was a great choice - first we discoveres Sanyi, as DJ 911 in the Zdar for Biathlon poster than we checked the website of the WCH: the International Biathlon Party is an official side event!!! And that was not all: at the entrance every fan got a newspaper with the most important informations - and our party was also there.:) Then we started to invite everybody from the stadium to our nights...

We will always remember for the three parties that we made in the Zdar night. We have VIP guests, because every Hungarian biathlete visited us - of course only for a short time but they went to rest with good memories. And the international party was really international! Our Ukrainian friends came in their national clothes, and we celebrated together the win of Pidrushna. We talked with Russian girls coming from near the Pacific Ocean, and there were French supporters also, with the party face Fabien. And of course the Czech girls and boys also enjoyed the international biathlon party, where long lasting friendships made among the different nations.

And when in the last evening we find Zdar an other place, where the team members of the Swiss, the American, the Canadian and the Italian danced, it was a fantastic finish of our Czech nights...




Our "bib map"

We are really proud to have lot of souvenirs from the biathletes - here you can see the origin of our 36 bibs: from 25 athletes, 15 countries, 5 races, 3 seasons.


Dyllan Harmer interview

„The World is not Enough” – was the title of the James Bond movie; for the Hungarian biathlon fans the world is just enough, but almost small… Who cares about the Ayers Rock or the Sydney Opera House if we can find also biathletes in Australia!!! Let’s have a short interview with the Auzzie Biathlete, Dyllan Harmer!

BFH: Dyllan, first you have to tell us the reason why and how did you choose this sport?

Dyllan: When i first started in high school there was a artical about skiing, I didn’t know what sort of skiing but I was interested. I found out that it was Cross Country skiing, I thought I’d give it a go. I loved it, so I kept training. After a year in Cross Country, my teacher at the time told me about biathlon. I researched it and went to the nearest resort that had a range (Mt. Hotham, the only range in Australia) and tried it for the first time. I feel in love with it, ever since then I’ve just want to do my best and hopefully one day be the best and represent my country at an Olympics.

BFH: In the last winter you competed in the IBU Cups, the Junior WCH and also in Nove Mesto among the world’s best biathletes. How was this season for you? Please tell us a short summary!

Dyllan: My season was good overall, not as good as I wanted. Some races were good and others were bad.Trying to get my ski speed faster, my shooting % wasn’t as good as last year but that is the sport of Biathlon.

BFH: Your great objective is to qualify to Sochi. Do you have good chances to reach this goal?

Dyllan: Yes, that is my goal for the next season to compete at Sochi. I have already qualified under the IBU’s criteria. But now I play the waiting game as to who will be representing Australia in the 2014 Winter Olympics. At the moment there is only one position up for grabs.

BFH: What about the situation of biathlon in Australia? Do you have training centres? And do you have followers who also want to compete?

Dyllan: We have one venue at Mount Hotham for winter training, which is quite small with only 12 lanes. As for actual training facilities for rollerskiing and shooting, I rollerski on the road and drive to a shooting range, not ideal but you do the best with what you have. There are a couple of kids that have just started biathlon that I seem to have made an impression on and are following my races.

BFH: What are you doing at the moment? Is the winter strong enough to start your preparation in snowy conditions at home?

Dyllan: Currently I’m in Sweden doing a summer training block, but from what I’ve seen and heard there is some snow on the ground. Not enough to train on yet.

BFH: Finally, we would like to ask you send some special message to the Hungarian biathlon fans! Were you surprised when we asked for your bib in Nove Mesto?

Dyllan: I’d like to say Hi and a BIG Thank You, to hear you cheer me on makes me dig in and push harder, looking forward to hearing you next season. Thank you for this opportunity, to be interveiwed. Yes, I was quite suprised and very honured!

Thank you for your answers and we wish you good preparation for the Olympic season!


Rosanna Crawford birtday interview

We continue our special birthday interviews: the next stop is Canada and Rosanna Crawford.

BFH: Rosanna, first we would like to wish a very happy birthday to you from Hungary!!! I think you can be satisfied, because you had a great season, fantastic results mainly from December! How would you summarize your season?

Rosanna: Last year was my best season on the World Cup ever. It started off really well in December. After coming home for Christmas I had a bit of bursitis in my shoulder which made me take some time off. By the end of World Champs I feel I was almost back at the same ski speed at December but unfortunately right after WCHs I got sick for 9 days and had a really hard time coming back for the last World Cups.

BFH: According to the last year results (you were the best Canadian in the overall WC ranking) we can say you are the leader of the team together with Zina. What are the goals for the next season and for Sochi – for you and for the team?

Rosanna: As a team we are growing and one of our main goals is to achieve a top 8 in relays. I believe with some better shooting our team is capable of it.
My personal goal is to have a more consistent season. Being in the top 30 all year and of course being at my very best in February 2014!


BFH: What is your training plan for the summer? Where are you and what are you doing now?

Rosanna: For the summer we will spend most of it training in the Rocky Mountains in Canmore. We have a great roller ski loop and range here and there are a lot of strong athletes who train out of Canmore. We will do some training camps in the States, as well as some workouts with the Canadian cross country team.

BFH: We talked with Scott Gow about the popularity of biathlon in Canada – do you think a medal from Sochi would be enough to raise the interest of the Caandian people significantly?

Rosanna: In 1992 and 1994 when Myriam Bedard won her gold and bronze medals, that got Biathlon known in Canada. I believe that a medal could for raise some more interest in Biathlon in Canada, but we also need to get it being shown on TV here in non Olympics years. It is such an exciting sport to watch and I really think that if Canadians were exposed to the sport that it would gain popularity in Canada. I mean we are supposed to be a winter nation and not just hockey!

BFH: We, the Hungarian fans are great supporters of the Canadian team – and we have a French friend, David, who is maybe even a bigger Rosanna fan.
(He got your bib after the individual.) Do you have good memories from us or have some special message to our group or to David?

Rosanna: Thank you for your interest in me and I will try to do you proud next winter!

Thank you for your answers and we wish you good work for the summer trainings!

Grete Gaim birthday interview

Less than 10 days ago we had an interview with a Junior World Champion biathlete in her 20th birthday. And for us nothing is impossible: we do the same again!!! We have a talk now with Grete Gaim – another Estonian rising star.

BFH: Grete, first we would like to wish a very happy birthday to you in the name of the Hungarian Biathlon Fans!!! You became Junior WCH in Kontiolahti in 2012 – in pursuit, from the 10th position. What are your memories from that race?

Grete: Thank you very much! I have the best memories of this day, it has been the best day in my life so far! I remember I was so surprised during the race , but I knew I have to shoot well to win some kind of medal and I scared I lost my position to Canadian girl on my last lap, but I believed myself and I did it what I had to do, so I remember my tears of happiness, because I was certainly the happiest girl in the whole world!

BFH: What are your feelings about this winter? Are you satisfied with your season altogether?

Grete: The feelings from this season isn’t that good, but I learn so much from last season so I hope I can be much better in next season. I’m not that satisfied, but I had some step further and some beautiful races as well.

BFH: What is the main goal for the next season? You were only 15 seconds from your first WC point in the Oberhof sprint (46th place)… Maybe your first top 40 position? And maybe in Sochi?:)

Grete: My main goal is of course Junior Champs in USA and of course to qualified to the Olympic Games in Sochi. Yes of course I want to get my first points, but I don’t think about that so much. I want to do great races then comes the results as well.

BFH: You have a very young and talented women team in Estonia. Do you think is it possible one day to be on the podium in a relay competition?

Grete: Of course I have to say certainly! Because if we don’t believe in ourselves it doesn’t happen!

BFH: What are you doing at the moment? I guess you have started the preparation...

Grete: I already have started with my new season , but first easy trainings.. and I’m trying to finish my school.

BFH: Do you have some special message to the Hungarian fans?

Grete: Don’t lose your believeing in your athletes and support them every different way! And of course enjoy everything what biathlon gives you, it’s worth it!

BFH: Thank you for your answers and we wish you good work for the summer trainings!

Grete: Thank you very much and have a nice summer all of you!

2013-05-19

Synnøve Solemdal interjú (magyar fordítás)

Mai napra is van egy nagy meglepetésünk, interjú egy ígéretes tehetséggel, aki az egyik legnagyobb biatlon nemzet tagja. Mindig kedves és mindig mosolyog, világkupa futam győztes, világbajnok, Nove Mesto-ban lett nagy kedvencünk és nagyon különleges helyet foglal el a szívünkben. Igen, ő Synnoeve Solemdal Norvégiából, aki ma ünnepli születésnapját.

BFH: Kedves Synnoeve, először is boldog születésnapot. Azt hiszem egy nagyon sikeres évadot zártál a világ kupában. Hochfilzenben megnyerted az első aranyérmedet üldözésesben, négyszer váltóban és ebben két aranyat is szereztél a világbajnokságon. Hogy látod az elmúlt szezont? Ez volt a legjobb szezonod?

Synnoeve: Köszönöm. Az elmúlt szezon volt talán a legjobb szezonom eddig. Nagyon elégedett voltam a jó futamokkal, de én úgy gondolom a következő szezonom jobb lehet.

BFH: Ez volt az első szezon, amikor különböző versenyszámokban nyertél. Van aranyérmed egyéni és csapat versenyben is. Melyik győzelem fontosabb neked?

Synnoeve: A Nove Mesto-i női váltó aranyérme a legfontosabb nekem. Annyi időt töltöttem a többi lánnyal ebben az évben, hogy ők lettek a második családom. Amikor Tora áthaladt a célvonalon, olyan boldog voltam, hogy majdnem sírni kezdtem.

BFH: A 2010-es Európa bajnokságon is nyertél üldözésesben. Ez a kedvenc versenyszámod?

Synnoeve: Haha.. Igen, nagyon szeretem az üldözésest.

BFH: Balszerencsére nem tudtad teljesen befejezni a szezont, egészségügyi gondok miatt, nem tudtál indulni Oroszországban, de jövőre Szocsiban rendezik a téli olimpiát. Nem lesz előnyöd a pálya ismeretéből. Mit gondolsz erről? Ez hátrány vagy előny neked?

Synnoeve: Terveztem, hogy megyek Szocsiba, de most „tiszta” fejjel próbálom meg helyette. Úgy gondolom, ha a nyári felkészülésem jó, akkor fel leszek készülve, hogy jó futamokat menjek bárhol.

BFH: Mi a célod a következő szezonban? Azt hiszem egy aranyérem Szocsiból természetesen…

Synnoeve: Szeretnék egy aranyat Szocsiból, de ez egy nagyon nehéz feladat. Jobb és jobb akarok lenni minden szezonban, ha ezt meg tudom csinálni, elégedett leszek.

BFH: Jobb és jobb vagy évről évre. Mit gondolsz, fel fogsz nőni Torához, vagy le is hagyod?

Synnoeve: Remélem, eddig nagyon szerencsés voltam

BFH: Az edzések elkezdődtek, elkezdődött a felkészülés a következő szezonra, de előtte volt egy kis szabadidőd. Hogy töltötted a szabadidődet? A hobbijaiddal foglalkoztál? Mik azok?

Synnoeve: Szeretek találkozni a családommal és a barátaimmal otthon. A szezon alatt nincs esélyem találkozni velük. Megpróbálok találkozni velük olyan gyakran amennyire lehet a szabadság alatt.

BFH: Előfordul hogy csak úgy ki mész egyet sífutni, a magad kedvére, amikor szikrázik a hó a napsütésben? Vagy épp elég a kötelező edzésprogram?

Synnøve: A versenyszezonban sosem csinálok ilyesmit, de amit vége a versenyeknek imádok kijárni sífutni a hegyek közé!

BFH: A mindennapos kemény edzéseket győződ-e motivációval? Azt hiszem segít, hogy a sífutás magában is elég szórakoztató, nem így van?


Synnøve: Nagyon szeretek edzeni! A biatlonban az a legjobb, hogy sok féle dolgot tudunk csinálni. A nyár során a tréningeken, futunk, bringázunk, sírollerezünk és erősítünk. Télen síelünk klasszikus, és korcsolyázó stílusban is. És természetesen mindig


lövünk! Szóval sosem válik monotonná az edzés!

BFH: Szereted az alpesi sízést is? Szoktad is csinálni?

Synnøve: Igen! Szeretem az alpesi műfajt is, de nem vagyok nagy vagány, amikor igazán meredek a lejtő. Gyakorlom és próbálok egyre inkább bevállalós lenni, így biatlonban is javulok, hisz lejtő ott is van.

BFH: Végezetül szeretnénk megköszönni, amiket kaptunk tőled Nove Mesto-ban, a dedikált rajtszámot, a közös fotót, és a sok mosolyt! Milyen emlékeid vannak a magyar szurkolókról? Volt valami emlékezetes?


Synnøve: Sok jó emlékem van a magyar szurkolótáborról! Emlékszem mindig mosolyogtak felém, és bíztattak, akár hányszor elsíeltem előttük. Nagyon jó érzés volt, és sokat jelentett nekem!

Köszönjük a beszélgetést, és a lehető legjobbakat kívánjuk a következő szezonra!


Stelczerné Szöllősi Ivett interjú

Szólaltattunk már meg aktív versenyzőket magyar és nemzetközi vonalról, igyekeztünk bemutatni fiatal tehetségeket – és most jöjjön egy új kategória nyitánya: olyanokkal beszélgetünk, akik most már csak nézőként követik figyelemmel a biatlon eseményeit, de korábban ők is aktív részesei voltak ennek a csodálatos közegnek. Elsőként jöjjön Stelczerné Szöllősi Ivett, akivel már csaknem egy éve rendszeres kapcsolatban vagyunk.

Mesélj arról hogy lettél biatlonos, hogyan sikerült rátalálnod erre a sportra?

Hát túlságosan nem volt nehéz dolgom, hogy megismerjem a biatlont. Sportcsaládba születtem bele, Èdesanyám tájfutott, sífutott, biatlonozott, Édesapám pedig biatlonozott, sífutott és tájfutott. Kipróbáltam a tájfutást is, az annyira nem vonzott, a kosarazást is (Nagyapám kosaras volt), de az maradt iskolai szinten. A sífutás és biatlon viszont nagyon vonzott. Akkor még a Miskolci Honvéd SE síszakosztályában volt élet, jó volt a társaság, ami fiatal korban elég nyomós ok. Először persze csak „szórakozás“ volt az egész, valamint „kötelező testmozgás”, aztán később én mondtam, hogy komolyan szeretném űzni a biatlont, szüleim tudván, ez nem olyan egyszerű Magyarországon, először erről inkább le szerettek volna beszélni, de miután belátták, ez nem megy, 100%-ig mellettem álltak.

Négy világbajnokságon és egy olimpián vehettél részt versenyzőként: melyik a legkedvesebb emléked?

Hát hogy melyik a legkedvesebb emlékem.... nem igazán lehet választani. Az első VB, amin részt vettem azért volt iszonyatosan nagy élmény, mert az volt az első világversenyem. Akiket addig a TV-ben láttam, ott futottak el mellettem a pályán,.. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna bele. A nagy példaképem Uschi Disl megy mellettem a pályán, meg a többi Nagyok.... Szerintem ti tudjátok miről beszélek.
Az Olimpia az persze megint egy külön élmény. Az egyéniben jól mentem és csak 1 hibát lőttem, ez nagyszerű eredmény volt, már csak azért is, mert „még csak“ 19 éves múltam. Na meg a biatlon-sífutó záróbuli is nagyon jól sikerült.
Viszont kiemelnék egy Junior VB-t is. Amikor 2003-ban Zakopánéban 11. lettem egyéniben 0 hibával, az egy csodálatos érzés volt. Akkor, ha a negyedik nulla után kimész az utolsó körre, nem érzed, hogy fáj a futás, hogy jó néhány kilométer már a lábadban van. A boldogság sugárhajtású repülőgépként visz a célba.


Kik voltak azok az atléták, akikkel a legjobb viszonyt sikerült kialakítanod és kapcsolatban vagy-e még ma is valakikkel az akkori versenytársak közül?

Mivel én csak németül beszélek, így ebből az okból eleve le voltam korlátozva, valószínű e miatt is van az, hogy a német versenyzőkkel. Mint már említettem is, Uschi Disl volt a példaképem és vele nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültem. Olyan szinten, hogy ö volt az esküvői tanúm is. Eddig sokszor találkoztunk, mert ő is Ausztriában élt, de 1 éve Svédországba költöztek, azóta csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ha belegondolok, annó szinte oda se mertem menni hozzá, hiszen ő egy sikeres sportoló, én meg.... De nagyon egymásra találtunk. Az akkori nagy német csapat összes lány tagjával jóban voltam, több versenyző is adott nekem sít, segítettek ahogy tudtak, edzőtáboroztam velük. Uschin kívül Martina Beck-kel és Simone Hauswald-dal tartom jobban a kapcsolatot, telefonon és mailben, meg ők már voltak is nálam. A többiekkel pedig maradt a karácsonyi képeslapváltás.
Anna Sprunggal (osztrák) most éppenséggel együtt dolgozunk, a 10-14 éves stájermárki biatlon válogatott összefogása, felkészítése a feladatunk. A fő edzéseik a sportiskolában folynak, a lövészet viszont teljesen a mi irányításunk alatt folyik, valamint az edzőtáborok és versenyek is. Uiloq Slettemarkkal (grönlandi) és Elsbeth Straubbal (holland) is váltunk időnként néhány szót.


Figyelemmel követed-e még rendszeresen a versenyeket? Kik a kedvenceid a jelenlegi mezőnyből?

Igen, továbbra is figyelemmel követem a biatlont. Szerencsém van, mert a férjemet is sikerült megfertőznöm és a nagyobbik fiamat is. (Remélem a kicsit is sikerül majd:-) ) Ìgy mindannyian nagyon várjuk a versenyeket. Sajnos most az utolsó két évben nem voltunk sehol, de idén tervezzük megint, bízom benne, hogy össze is fog jönni.
Fiúk közül a németeknek és az osztrákoknak szoktam szurkolni. De a nagy OEB-nek is szorítok, hogy sikerüljön még neki egy érem az Olimpián. A lányoknál a németeknek, meg Domracheva is nagy kedvencem, a futóstílusa egyszerűen gyönyörű. De teljesen más volt olyanoknak szurkolni, akiket személyesen ismertem, akikkel voltak közös élményeim, emlékeim. De azért még így is bele tudom élni magamat.


Hogy látod: van-e valamiféle változás immár tíz év távlatából a biatlon akkori és mostani helyzete közt?

Magyar szinten szerintem nem javult a helyzet. Azok alapján amit én tudok és látok sajnos csak rosszabb lett. Nemzetközi szintem még jobban felkapottabb, még több pénz van benne, ahogy én látom. Ami azoknak akik az élen vannak, biztosan nagyon jó. Viszont a gyengébb nemzeteket lassan leépítik. Mint tudjuk a magyarok kijutása az Olimpiára nem fix. A mi időnkben ez nem így volt és ezt nem tartom pozitív változásnak.

Egyszer megígérted nekünk, hogy valamelyik világkupára elkíséred a magyar szurkolói csapatot: melyik lesz az?:)

Igen, ez így van! Remélem hamarosan. Mi szeretnénk végre Antholzba eljutni, de nem tudom, hogy össze fog-e jönni a következő szezonban. Hochfilzen van nekünk a legközelebb és gyerekekkel együtt talán az a legkönnyebb. De a férjemmel még nem konkrétizáltuk. Amint tudok valami fixet, jelentkezem.
De az információim szerint készültök Ramsauba, és bízom benne, hogy akkor összefutunk.

Köszönjük a beszélgetést – és igen, idén mindenképpen találkozunk!!!:)


2013-05-15

Synnøve Solemdal birthday interview


Today we have a big surprise again, we have an interview with one of the most promising talent who lives in a country which is one of the biggest nation in biathlon. She is always kind and always smiling, she is a World Cup race winner, she is a World Champion, she became our big favourite in Nove Mesto, she has a special part in our heart... Yes, she is Synnøve Solemdal from Norway, who celebrate her birthday today!

BFH: Dear Synnøve, first Happy Birthday to you! I think you completed a very successful season in the World Cup. In Hochfilzen you won your first gold medal in the pursuit, and you won 4 times with the relay, from this you collected 2 gold in the World Championships. How did you see your last season? Was it your best season?

Synnøve: Thanks!:) Last season was probably my best season until now. I was very satisfied with the good races, but I always see things I can do better in the next season.


BFH: It was the first season when you win in different competitions. You have gold from an individual and from a team competition too. Which victory is more important for you?

Synnøve: The gold medal in the women's relay in Nove Mesto was the most important victory for me. I spend a lot of time with the other girls during the year and they are kind of my second family. When Tora passed the finish line I where so happy I almost started to cry. 
BFH: In the European Championships in 2010 you won the pursuit too. It is your favourite competiton?

Synnøve: Haha.. Yes I like pursuit very much!! 

BFH: Unfortunatly you couldn't complete your season, because you had health problems, and you couldn't start in Russia, but in the next season the Winter Olympic Games will be in Sochi. You couldn't gain any experience from the new track. What do you think? It could be a handicap for you or not?

Synnøve: My plan was to go to Sochi, but now I will try to have an open mind instead. I think if my summertraining is good I will be prepared to go good races anywhere. 

BFH: What's your goal in the next season? I think a gold medal from Sochi of course... 

Synnøve: I would like a gold medal for sure, but its really hard competition. I want to be better and better every season, if i can do that Im satisfied.  

BFH: You became better and better year by year. What do you think, could you grow up to Tora in a few years or beat she? 


Synnove: I hope so, until now I have been very lucky 

BFH: Now the training starts, you started to prepare yourself to the next season, but before it you have some free time. How did you spend it? Could you live for your hobbies? What are they?

Synnøve: I like to meet family and friends from home. During the season I don't have the chance to meet them. So I try to meet them as often as I can during the holidays. 

BFH: How often do you go for cross-country skiing just for your own pleasure, when the sun is sparkling on the snow, or the regular training program is enough for you?

Synnøve: I don't go any cross-country skiing during the season. But after the season I like to go skiing in the mountains. 

BFH: Do you have motivation for the everyday hard training? I think skiing is a great pleasure itself, isn’t it?

Synnøve: I love to train! What I love about biathlon is that we can do so many different things. During the summer we train running, bicycling, roller skiers and strength and during the winter we train both classic and skate and of course we also have shooting. So there is really no time to get bored!
  

BFH: Do you like alpine skiing? Do you do it anyway?

Synnøve: Yes i like alpine skiing, but Im not so tough when its really steep. I try to get tougher so I also can get better in the downhills in biathlon. 

BFH: Finally, thank you for all what we became from you in Nove Mesto, the bib, the photo with you, and a lots of smiles. What memories do you have from the Hungarian fans? What were the most important moments for you?

Synnøve: I have many good memories from the Hungarian fans. I remember they where smiling and cheering every time I passed them in the track. I think it was very nice of them and it meant a lot to me! 

Thank you for your answer, we wish you the best to the next season! 



2013-05-13

Ekaterina Yurlova interview


We continue our international journey in the world to find a biathlete everywhere; our next stop after Norway is again a big biathlon nation, Russia. And the biathlete who answers our questions is the always smiling Ekaterina Yurlova!  

Ekaterina, congratulations that you returned to the top 6 in two races again after two seasons (Östersund individual and Pokljuka mass start)! Are you satisfied with your performance in this winter?

Thanks a lot for congrats. Sure, 5th and 6th Places in WCup were great, but I can't say that I satisfied of all season! But it is great that the first part was good;)

It is hard life to be a Russian biathlete – there are a lot of talented athletes and limited start places in the World Cups. How do you see your chances in the next season?

I think it is hard in others big countries too, where biathlon is a popular kind of sports, like Germany or Norway. Sure, our country have a lot of talented people. And sometimes it is hard to make all qualifications. My chances on the next season is the first to be healthy and improve my shooting and ski technic. And I think I'll be able to go back on the top level.

What does Sochi mean for you? I guess a dream of every athlete is to compete in an Olympic Games at home…

Agree with you that OG is a main goal of each athletes, and me too. I'm glad that OG will be in Russia, and it's important in double for me. I hope that our resultats will be better, because Russians girls are stronger!

What are you doing at the moment? Still have a rest or already thinking ab
out the preparation for the next season?

I had a good rest and begin to training for next season.

Do you have good memories of the Hungarian fans in Nove Mesto? 

I want to wish your fan group a lot good luck and to tell that you were the best in NMNM in your red t-shirts;) Thanks. Regards, Ekaterina!

Thank you for your answers and thank you for the photo during a training in the World Championship!  We wish you good work for the summer trainings and hope to meet you again!



2013-05-12

Hilde Fenne birthday interview


Today is the 12th of May: we have a very special birthday surprise from Norway to our followers: we managed to contact one of the most talented youngsters of the world, who became world champion among the juniors and the adults as well before the age of 20! Yes, truly incredible, but Hilde Fenne answers exclusively to Biathlon Fans Hungary on her birthday!!!

Hilde, first we would like to wish you a very happy 20th birthday in the name of our members and our followers! You are still very very young, but already a world champion – can you believe it?!

Thank you! No, I can't really believe it. What happened this season was not exactly what I expected before the season started. I was just hoping that I could get some starts in the world cup and get some experience there. When I got the message that I was going to start in the World Championship in Nove Mesto I got really excited and very nervous! But the experience was just incredible, all the people cheering in the tracks and on the stadium. It was amazing. And the gold medal on the relay with my team is the biggest thing that I have experienced my whole life, it was CRAZY!!

How would you summarize your first season in the adult World Cup? I am sure you are satisfied with your relay performance, how about the individual races?

My season has been very different from other years as a biathlete, very exciting and fun. And to compete with the best biathletes in the world and see how I am doing and how much better I have to become to be the best, I learn a lot from that. I am satisfied with my season, I haven't had the best results, but I am still young and have a lot of years to take the step to the top.

Your best individual result is from Sochi (25th place) - and I think the most important for you in the next season is to be successful in the Olympic Games. How do you see your chances? There are a lot of talented biathlete in the team Norway who wants to qualify…

First I have to qualify, as you say it is very many Norwegian biathletes how wants to go there so I really have to work to come there. I am hoping to take a step futher and do it better then this season. So I hope that my chances will be a little bit better and that I would be a little bit closer to the best biathletes.

We know that the preparation for the next season has already started… Where are you and what are you doing at the moment?

Yes, that is true. Now I am at home, I just came home from a training camp with the Norwegian team. We have been on Mallorca in Spain and trained, it was a really nice start on the season.

I tell you a little secret: you are the favourite biathlete one of our members, Silvester, and he gave an interview live during the World Championship to the TV Norway as the best „Hungarian Fenne fan”.
  The reporter was really surprised.  Would you be so kind to send him (and to all the Hungarian fans) a special message?

Haha, that is funny  Hello Hungarian biathlete fans! I hope you enjoyed my interview and that you continue watch biathlon. And I hope that I see you in the tracks the next season! And Silvester: I think you are my first big fan  

Thank you for your answers and we wish you good preparation for the Olympic season and see you in Hochfilzen, we will be there!!!



Pokljukai élmények


A következő bejegyzést különösen ajánlom azoknak, akik még nem voltak élőben biatlon világkupán: az élménybeszámoló még Pokljuka hatása alatt íródott az itthon maradottaknak. Ki gondolta akkor, hogy ezt Nove Mestoban überelni lehet?:)

"Próbálok írni egy kis élménybeszámolót, de ahogy már Szilveszterrel beszéltük: erre nincsenek szavak, ezt érezni kell…

Kezdem azzal, hogy két francia sráccal kb 5 e-mailváltás után simán együtt laktunk 4 napig minden zökkenő nélkül, és részemről csaknem könnyek között elválva. Az a bizalom, ami a részükről megvolt irányunkban: értsd felültek a gépre, eljöttek Szlovéniába, majd a hotel előtt szobroztak, hogy a két magyar gyerek talán nem csak szórakozott-e, nem semmi. Főztek nekünk, összehoztak minket vacsorára egy nagyon kedves francia párral, akik közül az úr adott Szilkónak egy Hilde Fenne autogramkártyát is
. Ez a bizalom – EZ A BIATLON.

Majd első nap, felérünk a busszal és a bejárat előtt rögtön összefutunk Emőkével. Nagyon aranyos, kedves, mindent megmutat mi merre hogyan – csodálatos. Pénteken pálya mellől a bemelegítéskor ordítunk neki mint az őrültek, aztán verseny után Rékával kb öt percet beszélgetünk ott, ahol a többi versenyző alig áll meg. Mondja, hogy hallotta hogy szurkoltunk neki magyarul – nem tudta mire vélni..
 Majd utána összefutunk vele és Évával szombat délelőtt a bledi utcán (ott készült a fotó) – szintén hihetetlen. Majd utána már ő köszön ránk fenn a pályán és segít nekem hol találom Dorint a dobogója után, hogy gratulálni tudjak neki. Ez a szeretet – EZ A BIATLON.

Csütörtökön még akklimatizálódtunk, de már a Beatrix és Martin Fourcade fotó már akkor is összejött. De aztán péntekre kiderítjük hol laknak a franciák – menjünk oda verseny előtt. Belépek a hotelbe, abban a pillanatban Svendsen lép be a kocogásból. Majd a versenyzők sétálgatnak fel-alá, mosolyognak, fotózkodunk, aláírást kérünk (még Berger is megáll). Norvégok, kanadaiak, fehéroroszok, svédek – mindenki, akit eddig a tévében láttál. Másnap a német hotelben Erik Lesser és Uwe Muessigang fotó. Mindenki mosolyog. Ez a közvetlenség – EZ A BIATLON.

És az esték? Pénteken belépünk a pubba – hopplá, Elisa Gasparin
. Vele az új-zélandi biatlonos. Simán leülök melléjük: mi újság, beszélgetünk, fotó. Utána a fiatal francia Florent Claude jön befelé, a francia srácok leszólítják – persze, hogy Elisát kereste.. Másnap az érzés nagyon brutál: a finn csapatot leszervezzük egy közös fotóra, miattünk feljönnek az emeletre, ahonnan lepillantunk, és mit látunk? Brunet és Bolliet mint az őrültek tolják neki a táncot..
 Kiadták a feszültséget… És beszélgetés a többi finn, norvég, orosz, német drukkerrel, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Te, a biatlon nyelvét. Ez a nemzetköziség mindenféle ellentét nélkül – EZ A BIATLON.

És a pálya mellett a bemelegítés, ahogy megismered a versenyzőket, néven szólítva szurkolsz, kiintenek, kimosolyognak. Verseny közben ott küzdenek melletted, látod a szenvedést, a reményt és a kudarcot is. Látod, hogy ezt a hihetetlen nehéz sportágat micsoda nagyszerű sportemberek művelik. Egytől egyig értelmesek, intelligensek: egyszóval példaképek. Ők űzik a legnagyszerűbb, a legigazibb sportot. Ez a feltétel nélküli tisztelet a részükre – EZ A BIATLON.

S az, hogy a kedvenc versenyződ feljön az első versenye után, és megismer és úgy köszön, s bár Te csak angolul tudsz hozzászólni és francia srác kéri tőle a rajtszámát, csak annyit mond: sorry, I give it to him. És megvárod a busz előtt és a virágot is odaadja, holott Te nem is kérted megköszönve a támogatásodat, ez felfoghatatlan. S aztán a dobogó után látni a boldog, felszabadult mosolyát és megölelni, hogy végre, majdnem két év után újra dobogó – nem tudom elmondani… Ez a kapcsolat a kedvenc versenyződdel – EZ A BIATLON.

Sok mindent így is kihagytam, de talán érzitek most már Ti is, hogy mi lesz Nove Mestoban. A világ legnagyszerűbb dolga élőben: BIATLON!!!"






A mi történetünk / Our fairy tale II.

Biathlon Fans Hungary

A mi történetünk / Our fairy tale

MÁSODIK FEJEZET

Közeledett a tél, a csapat tagjai izgatottan figyelték a biatlon híreket – és közben Szilveszter és Dani gondolt egy nagyot és döntött: „bemelegítésként” az év legnagyobb eseményére miért is ne mennének el az év utolsó világkupa helyszínére, Pokljukára?

„We are one family” – ismerjük a mottót, és a srácok is így gondolták: így fórumos kapcsolatfelvétel után nemzetközi lett a szurkolói csapat. David és Antoine Franciaországból csatlakozott a négy napra, mely során a valóban rendkívül családias hangulatú hosszú hétvégén összejött minden, amit szerettek volna... A Varázsló velük volt: mindezt bizonyítja a számos véletlen találkozás, közös fotó, rajtszám és még egy virágcsokor is a kedvenc versenyzőtől az egyik eredményhirdetés után.

A búcsú szerencsére csak átmeneti volt: mind a versenyektől, mind egymástól, hiszen nem telik el két hónap, és Davidet újra viszontláthatja immár más francia szurkolókkal együtt nemcsak a két fiú, hanem a teljes ötösfogat. Közben elkészülnek a hivatalos pólók, az esti hangulat fokozása érdekében sikerül elintézni, hogy nemzetközi biatlon partit tarthassunk Sanyi vezérletével (DJ 911), mindenki lázasan készül…

…így amikor február 9-én egy hideg, álmos hajnalon a két autó nyugatnak veszi az irányt még csak szeretnék hinni, ami végül valósággá válik: azt, hogy életük valaha volt legnagyobb sportélménye vár rájuk az elkövetkező 9 napban…

(folytatjuk)

CHAPTER TWO

The winter came, the group members followed the biathlon news with growing excitement – and in that time Szilveszter and Dani talked and decided – before the World Championship they also go to the last WC weekend of December to Pokljuka!

„We are one family” – thought the guys also, and they made contact with two French guys. Together with David and Antoine the fan group became international – and during this long weekend everything became reality what they dreamed about. The Wizard helped them: they were lucky to meet a lot of biathletes, had common photos, bibs and even a flower from a favourite after a ceremony.

They had to say goodbye to each other, but only for a short time: because after less than two month they meet David again together with other French guys… Before the big trip they made the official T-shirts, organize international biathlon party participating Sanyi as DJ 911, everybody tried to get ready…

…so when on the 9th of February in an early hour the two cars started their way to Czech, they only hope what finally became reality: that in the next nine days they will have their most fantastic sport event ever in their life…

(to be continued) 



A mi történetünk / Our fairy tale I.

Biathlon Fans Hungary

A mi történetünk / Our fairy tale

ELSŐ FEJEZET

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer öt fiatalember (András, Ákos, Sanyi, Szilveszter és Dani) akik egy olyan országban éltek, ahol a legtöbb ember fociőrült és a nyári olimpiákon éjjel-nappal a TV előtt szurkol – azonban általában keveset tudnak a világ legcsodálatosabb sportjáról, a biatlonról.

Ez az öt fiú azonban az internet fórumain és közösségi oldalain egymásra talált: először csak tippversenyeken és fórumokon felhasználói nevek álcája mögött, nem is gondolva arra, hogy személyesen nézzenek meg egy biatlon versenyt.

Ám mintegy másfél éve a Biatlon Nagy Varázslója rájuk talált. Először Dani jutott el egy jóbarátjával Nove Mestoba egy Világkupa versenyre élőben, mely valóban maga volt a csoda. Ebben az időben András, Sanyi és Szilveszter már tervezték útjukat a ruhpoldingi világbajnokságra, hogy még egyszer utoljára láthassák kedvencüket, Lena királynőt a trónra ülni. A Biatlon Nagy Varázslója ezt suttogta a fülükbe: ugye, ez a légkör feledhetetlen?

Így öten, immáron Ákossal kiegészülve már Ruhpolding után egyetértettek: a következő világbajnokságra együtt mennek Nove Mestoba. Megvették a jegyeket, találtak szállást és elkezdték számolni a hátralévő napokat…

(folytatjuk)

CHAPTER ONE

Once upon a time there was 5 guys (András, Ákos, Sanyi, Szilveszter and Dani) who lived in a country where most of the people are football fans, they are keen on the Summer Olympic Games – but usually they do not know too much about the most fabulous thing in the world: biathlon.

These five men, however, were active on internet forums and community pages where they find each other: first just discussed on this sports and played tip games with different nicknames – but they did not even thought about to see a race personally.

But, about one and a half year ago, the Great Biathlon Wizard visited them. First Dani decided to go Nove Mesto to see a World Cup live with his friend – the miracle was there. In that time, András, Sanyi and Szilveszter already planned a trip to the World Championship to Ruhpolding: to see their favourite biathlete, Queen Lena sit in the throne last time. The Great Biathlon Wizard whispered to their ears: this is the biathlon spirit.

These five, together with Ákos just after Ruhpolding discussed: they have to go together to the next World Championship to Nove Mesto. They bought the tickets, found the accomodation, and counted the days back…

(to be continued) 



Veres Mirella interjú (05.08)


Immár hivatalos IBU szurkolói csoportként folytatjuk a fiatal magyar reménységeket bemutató interjúinkat is: Veres Mirella következik, aki a korosztályos versenyeken már jó pár figyelemre méltó eredményt tudhat magáénak, és többen is a jövő egyik nagy ígéretének tartják…

Miri mesélj nekünk arról, hogy mióta biatlonozol, és miért éppen ezt a sportot választottad?

Már első osztályos koromtól sportolok. Szertornáztam, majd a triatlon, duatlon sportba is belekóstoltam. S végül 11 éves koromban az atlétikánál kötöttem ki. Itt ismerkedtem meg Papp Ildikóval, aki megismertette velem a sífutó sportot. Mikor már sífutásban eredményesen szerepeltem, részt vettem Galyatetőn egy edzőtáborban, ahol kipróbáltam a lövészetet. Nagyon megtetszett és édesapám vett nekem egy biatlon légpuskát, amivel edzettem és kb. 2 éve versenyszerűen űzöm ezt a sportot.

Mik azok az eredmények, amikre a leginkább büszke vagy? Ha jól tudjuk az elmúlt nyári és téli szezonban is bőven volt okod az örömre…

Büszke vagyok a szlovákiai nyári biatlon eredményeimre. A Viessmann kupa sorozatán korosztályomban legeredményesebben szerepeltem. Valamint a Magyar Bajnokság után megnyertem a Szlovák Bajnokságot is. De leginkább arra vagyok büszke, hogy a téli Viessmann kupákon is a dobogó legfelső fokára tudtam állni és felvettem a versenyt azokkal, akik profi körülmények között tudnak minden nap havon edzeni. Talán még eredményesebb lettem volna, ha valaki a helyszínen levaxolja a sílécemet.

Milyen célok vannak előtted a következő szezonra? Kik azok, akik segítenek Neked ennek elérésében?

Szeretnék minél sikeresebben szerepelni a nyári biatlon versenyeken, ami már júniusban elkezdődik. Majd jönnek a síroller versenyek augusztusban. Ez nagyon jó alap a téli szezonra, ahol már szeretnék az Olimpiai reménységek versenyén, Közép Európa kupán, valamint a Viessmann kupákon jól szerepelni.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert olyan emberek állnak mellettem, akik szakmai tudásukkal nagyon sokat tudnak segíteni. Salgótarjánban élek és ott a helyi Salgótarjáni Atlétikai Club -ban heti rendszerességgel járok futni, ami nagyon jó alap ehhez a sporthoz. Az ottani munkámat éveken keresztül Máté Csaba és Kadlót Zoltán segíti, valamint Papp Ildikó aki edzőtársam és barátom is egyben. Galyatetőn végzem a biatlon edzéseket, ehhez óriási segítséget nyújt Rádics János, aki megpróbálja biztosítani számomra a legjobb feltételeket. És itt említeném meg két olyan szakedző nevét, aki a biatlon sportban segíti a munkám. Galyatetőn Édes János, aki a lövészetemet csiszolja és a biatlon edzéseimet irányítja. Budapesten Miskolczi László, aki a síroller tudását adja át, amit a sífutásban is kamatoztatni tudok. Végül, de nem utolsó sorban a szüleim, akik a mindennapi munkámat segítik.

Mi a legnagyobb álmod, amit szeretnél elérni ebben a sportban?

Az én álmom, hogy kijussak a világkupára és ott minél eredményesebben szerepeljek.

Van-e kedvenc versenyződ a felnőtt mezőnyből? A beceneved alapján lenne egy tippünk, hogy esetleg ki lehet az.
 

A példaképem Magdalena Neuner, de sajnos ebben a szezonban már nem tudtam szurkolni neki.

Mit üzennél a magyar szurkolóknak miért nézzék és szeressék a biatlont?

Mert izgalmas és fordulatos. Itt nem elég fizikailag felkészülni, de lélekben is ott kell lenni minden versenyen. Ezért ajánlom mindenkinek ezt a sportot. A verseny során bármikor bármi megtörténhet… 

Köszönjük, hogy válaszoltál nekünk, és őszintén kívánjuk, hogy váljon valóra az álmod – ha kijutsz, mi ott leszünk.

Miri eredményei itt követhetőek nyomon: http://biatlon-miri.webnode.hu/


Gombos Karcsi interjú (05.04)

Folytatjuk a magyar biatlonos vonalat, méghozzá azzal a versenyzőnkkel, aki a maga személyiségében talán a legjobban példázza azt, hogy miért is olyan imádnivaló ez a sport. Jöjjön az a Gombos Karcsi, aki már hosszú évek óta résztvevője a világ legcsodálatosabb közegének, és aki mindemellett még a fél mezőny felkészítésében is tevékeny segítséget nyújt igazi biatlonos családtagként. 


Karcsi – vagy ahogy mindenki szólít Charlie – szívből gratulálunk a szezonbeli eredményekhez! Hogy értékeled az elmúlt telet? Azt gondolom, hogy a vb-n, valamint az olimpiai tesztversenyen kifejezetten jól mentél!

Igen, egész jól ment ez a két verseny. Még Otepaaban egy Ibu versenyen jött ki a lövészet és egy biztató futóeredmény is. Annak köszönhettem, hogy VK szintet sikerült futnom a 3. VK trimeszterre. Nem vagyok elégedett a szezonnal, de csalódott sem. Keményen készültem, amikor időm engedte, néha talán túl keményen is. Hajlamos vagyok kiherélni magam túl kemény edzésekkel, ami aztán megbosszulja magát...

A jövő év fő célja természetesen Szocsi: mi kell ahhoz, hogy kvalifikálni tudd magad az olimpiára?

A kvalifikációs időszak, ami a nemzeti rangsort illeti már lezárult. Biatlonban kettős kvalifikáció van. Először is meg kell futni kétszer az olimpiai, vagy az azt megelőző szezonban a 20%-ot IBU kupán, vagy Világkupán. Ez jelenleg Szabó Milánnak és nekem van meg. A második és nehezebb rosta a nemzeti kvalifikáció. Mi fiúk a 44biatlonos nemzetből a 32. helyen állunk a nemzeti rangsorban. Az első 28 nemzet biztosan küldhet sportolókat, mi pedig a visszalépések esetén kapunk kvótát. Az elmúlt olimpiákon a 34. helyig csúszott vissza a nemzeti rangsorban az indulási jog. Reméljük jövőre is így lesz és akkor a jobb formában lévő biatlonos képviselheti majd a magyar színeket. Milán és köztem a kvalifikáció novemberben indul majd és január 19.-én ér véget. Az addig elért két legjobb sprint 10km és egy hosszú 20km eredményünk százalékos átlaga adja majd ki, hogy melyikőnk mehet biatlonban az olimpiára.

Mit csinálsz, hol vagy most éppen – pihensz egy kicsit, vagy már elkezdted a felkészülést?

Már elkezdtem a felkészülést. Főként könnyű állóképességi munka és komoly erőfejlesztés adja az edzéseim gerincét. A szezon végén picit meghúztam a térdem, ezért speciális láberősítő gyakorlatokat is végzek. Május közepétől pedig Ramsauban a Dachstein Gleccser lábánál fogok edzőtáborozni minden hónapban legalább 10napot.

Nem titok, hogy nagyon jó viszonyt ápolsz a mezőny nagy részével – ha jól tudom, a felkészülési időszakban sokan megfordulnak Nálad, hol is és milyen formában?
 


Igen, elég sokan megfordulnak nálam. Tavaly augusztusban elindítottam egy kis házikót Ramsauban, ami köztudottan a sífutók/biatlonisták kedvenc edzőhelye. Ez egy nagyon egyszerű 10fős kis ház, amit stílusosan felújítottam a www.pimpmywall.hu csapat segítségével. A francia csapatból többen is laktak már nálam, de a brazilok és a spanyolok is megtapasztalhatták milyen a magyar vendégszeretet és hogy nem kell jódlit hallgatni és giccses szent képeket bámulni, ha az ember Ausztriába téved:-) A ház egész évben fogadja a sportolókat, a hőség elől a hűvös hegyekbe kirándulni vágyókat. www.charlet.hu Nyári síelés a gleccseren, vadvízi kajak túrák, mountainbike, hegymászás, gleccsertúrák, hegyi futás, siklóernyőzés, bármi megoldható ezen a környéken.

Kik azok, akikkel a legszorosabb barátságot ápolod?

A legjobb viszonyt talán a francia biatlonistákkal alakítottam ki. Velük mindig lehet viccelődni, nagyon jó hangulatú csapat a francia. Jóban vagyok még a szlovénokkal, csehekkel és egy szlovák sráccal is. Igazából a kis nemzetek (spanyol, szerb, japán, bosnyák, görög, makedón, grönlandi) sportolóival is nagyon jó a viszony. Amolyan családias hangulat uralkodik a versenyeken. Talán ezért is szeretem annyira a biatlont. Hogy megnevesítsem a legnagyobb haverokat: Jean-Guillaume Beatrix már Budapesten is meglátogatott, Marie Dorin, akinél már vendégeskedtem, Martin Fourcade, akivel még bőven junior korában haverkodtam össze. Halkan megjegyezném, hogy akkoriban Jean-Gui még rendszeresen elkalapálta őt. Jóban vagyok Peter Dokl-al, Klemen Bauer-ral, vagy Jakov Fakkal. Mindannyian hihetetlen kemény és meglehetősen szerény, jófej sportemberek.

Van-e kedvenc momentumod a szurkolói csoportunkkal kapcsolatban a világbajnokságról?

Óriási érzés volt úgy kijönni a stadionba, hogy a közel 15 ezer ember közül a magyar szurkolói csapat volt a leghangosabb. Ez teljesen szokatlan érzés. A másik nagy momentum, amikor elmentem a "magyar dizsibe" a csehországi VB-n, ami ráadásul a hivatalos programfüzetben is szerepelt. Picit szürreálisnak tűnt az egész, de a fiúk úgy betüzelték a hangulatot, mintha mi sem lenne természetesebb és rendesen sajnáltam, hogy aludni kell mennem a VB miatt és nem maradhatok a buliban.

Charlie köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, bízunk a mielőbbi személyes viszontlátásban – ami gáláns meghívásodnak köszönhetően remélhetőleg legkésőbb ősszel lesz Ramsauban
.


Elisa Gasparin interview (04.27)


We proudly claim that our fan group support every biathlete from all over the world: after Canada, Estonia and USA let's move to Switzerland for another exclusive interview!
With the recommendation of Scott Gow we ask another rising star, who also reached her first World Cup points in this season; the middle one of the three Swiss sisters: Elisa Gasparin!

Elisa, your first points in your career in the World Cup was immediately a wonderful 16th place in the Antholz sprint. C...Tovább
 
 haha! And in the women's relay we were really happy, we didn't have many relays for switzerland, and its always special to race with two sisters! and we did a really good race, if you calculate our ages, i think.

You did a fantastic pursuit in Oslo: from the 48th to the 20th place. How did you performance so well in the terribly windy race?

I am a good shooter and when it starts to be difficult at the range, everyone gets nervous and then i know i can attack! i like shooting with wind, i can still be easy in my head and focus, while others starts to tremble. But i was also little lucky with the wind, but you still have to hit the targets!

What are your plans for the next season? The Olympic Games come closer and closer…

I just want to race often in the points, and to get into a mass start once would be amazing! And for sure i want to qualify for Olympic games!

The Swiss biathlon becomes stronger and stronger: Benjamin with podium finishes, Selina several top 10 results, and there are more and more young talents like Aita, Patricia and you. When do you think an individual victory or a relay podium possible?

An individual victory is possible in every race! We can be stronger as the other athletes, but we also need a little portion of luck, we have to see that. The level at the WC is so high and everything is so closed. But i believe in a Swiss Victory next year! And for the relay it will take time. But who knows, maybe at the next olympic games?

We would like to thank you the photo together with you three and your bib from the individual race in Nove Mesto. Do you have good memories from the Hungarian biathlon fans?

Haha sure! Good cheering in the curve before the shooting range, thanks a lot!

Thank you for your answers and we wish you good preparation for the Olympic season!

Annelies Cook interview (04.23)

We continue also our international journey: in the next interview we ask somebody again, who did her personal best season last winter: the member of the always-smiling team USA, Annelies Cook!

Annelies, you did a wonderful season: 3 times top 20 places, 45th in the overall ranking: did you expect such a successful winter in November?

Placing in the top 20 was something I had dreamed about for a long time but it wasn’t a goal this year until I saw that I was skiing well enough that it could be possible. I thought to make top 20 I would have to have a perfect biathlon race, so it was very exciting to acomplish this with misses in shooting. I did not expect to have such a big jump this year even though I knew that I was in good shape.

You had fantastic races in Sochi, mainly in the individual: this was the first time in your career when you had real chance to reach even the podium (you were 4th after 3 shootings). What did you feel during the race and before the last shooting?

I like racing at altitude and I just tried to keep good techique the entire race and stay steady, it was a hard race but I don’t mind just putting my head down and working. I had been working on some shooting things for the past few weeks and I was just so happy that I was doing a good job. When I came into the last shooting, I knew I had a chance to have a good day (I didn’t know how good though) and I thought too much and had a typical biathlon day. I was lucky because my coaches didn’t tell me how well I was doing, so I didn’t know I could have had a medal until I was skiing my last loop. I was still really happy to place 14th because it was my best result ever.

Your development was clear in this winter – what are the goals for the next one? Maybe to reach a top 10 position?

My goals are just to keep on working on all the same things. I think now I have more ideas about shooting psychology that I should work on so that if I am having a great shooting day like in Sochi, I can hit those last three targets and not mess it up. I want to keep having as much fun as I can while working really hard too.

The American team becomes better and better – you showed it in the WCH in the mixed relay, where you reached a great 8th place (without Tim Burke) only 1:30 back from the winner. It is in the Olympic program, do you think can it be even better?

Our team has been slowly developing over the last ten years. It takes a long time to develope, especially in the U.S. where not very many people know about biathlon or compete in biathlon. You have to take the people that you have and make them as good as possible. We will keep doing the same program and making steps in the right direction. I don’t think we wil make any big changes, except in believing in ourselves even more.

You and the other American athletes are always smiling – for me it seems that you all are really pleased to do this sport and happy to take part the competitions. Am I right?:)

Our team leader says a happy team is a fast team. For Americans, it is important to enjoy this lifestyle. We don’t make a lot of money doing biathlon, so we have to do it because we love it. Our team is like a family and we have all known each other for a very long time. We also stay in Europe for the entire winter and don’t get to go home, so we have to find the joy in it.

Can you tell me something about the popularity of the biathlon in the United States? I suppose it is not so well-known as for example the alpine skiing…

Nobody really knows about biathlon in the U.S.. American’s like team sports the best and alpine and figure skating are the most popular winter sports other than hockey. Even cross-country skiing is more popular than biathlon. There are only a few of us who do biathlon so that makes it even more difficult to find success.

Finally, please tell me if you have good memories from the Hungarian fans from the WCH and send us some special message if you want…:)

I DO remember the Hungarian fans from WCH. We all love fans who have a good time and really love the sport of biathlon. We are happy that you enjoy the spectacle.

Thank you for your answers and we wish you good preparation for the Olympic season!