Emőke, először is nagy-nagy szeretettel gratulálunk a szezonban elért eredményeidhez – mondhatjuk ugye, hogy ez volt életed eddigi legjobb szezonja?
Köszönöm, köszönöm!
A szezon második fele valóban nagyon jól sikerült, minden nehézség és hiányosság ellenére.
A világkupán idén értem el a legjobb eredményt, az IBU kupák közepesen jóra sikerültek.
Köztudott, hogy Karesz és én a világkupákra edző nélkül utaztunk ki.
Természetesen minden percet megpróbáltunk élvezni és a legjobbat kihozni a versenyekből. Azonban voltak nagyon nehéz napjaink is, de viccesek is.
Voltak csapatok, akik szívesen segítettek rajtunk es nagyon hálásak vagyunk minden segítségért (osztrákok, angolok, csehek stb), többnyire a sílécek versenyre való elkészítésében, de ugyanakkor a lőtéren is, a belövésnél.
Mit csinálsz most éppen? Hol töltöd jól megérdemelt pihenésedet?
Most éppen itthon vagyok, a nővérem családjával. A közelben kirándulgatok, túrázgatok, a barátaimmal töltöm az időmet, szezon alatt nem jut rájuk túl sok időm.
És hogy már nálunk is jó idő van, így a kertészkedésnek is eljött az ideje, amit nagyon élvezek. :)
Télire a pincét fel kell tölteni. :)
De sajnos a hátammal van egy kis problémám, gyógytornára járok, de már sokkal jobb, mint szezon végén volt.
Mi a terv, mikor kezded a felkészülést?
Ezen a héten még nagyobb pihenések, es jövő héttől, hosszabb biciklitúrák, úszás, stb de természetesen mindez ennek a periódusnak megfelelő tempóban, szóval lazán.
Dolgoznom is kell egy picit, de szívesen teszem, hiszen kell valami más is az életembe, nem csak a biatlon.
Mindezt úgy, hogy ne menjen a sport rovására. :)
Köszönjük mindazt, amit Tőled kaptunk személyesen ebben a szezonban, legfőképp Nove Mestoban – melyik volt számodra a legemlékezetesebb pillanat, ami szurkolói csoportunkkal kapcsolatos?
Nekem minden nagyon emlékezetes, hiszen ti vagytok az első igazi magyar biatlon szurkolócsapat, aki a pálya szélén minusz fokban órákat áll, csak azért, hogy szurkoljon.
Jó látni a nagy nemzeti zászlót a lőtérhez érve, hallani, ahogy hangosan a nevemet kiabáljátok. Jó érzés, köszi mindannyiótoknak.
A legviccesebb az az volt ahogyan Szlovéniában összefutottunk. :) (Éppen csak megérkeztünk a pokljukai bejárathoz, amikor Emőke egyszer csak mellettünk termett. :) )
Köszönjük Emőke, minden jót kívánunk, és májusban ismét jelentkezünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése