Karcsi – vagy ahogy mindenki szólít Charlie – szívből gratulálunk a szezonbeli eredményekhez! Hogy értékeled az elmúlt telet? Azt gondolom, hogy a vb-n, valamint az olimpiai tesztversenyen kifejezetten jól mentél!
Igen, egész jól ment ez a két verseny. Még Otepaaban egy Ibu versenyen jött ki a lövészet és egy biztató futóeredmény is. Annak köszönhettem, hogy VK szintet sikerült futnom a 3. VK trimeszterre. Nem vagyok elégedett a szezonnal, de csalódott sem. Keményen készültem, amikor időm engedte, néha talán túl keményen is. Hajlamos vagyok kiherélni magam túl kemény edzésekkel, ami aztán megbosszulja magát...
A jövő év fő célja természetesen Szocsi: mi kell ahhoz, hogy kvalifikálni tudd magad az olimpiára?
A kvalifikációs időszak, ami a nemzeti rangsort illeti már lezárult. Biatlonban kettős kvalifikáció van. Először is meg kell futni kétszer az olimpiai, vagy az azt megelőző szezonban a 20%-ot IBU kupán, vagy Világkupán. Ez jelenleg Szabó Milánnak és nekem van meg. A második és nehezebb rosta a nemzeti kvalifikáció. Mi fiúk a 44biatlonos nemzetből a 32. helyen állunk a nemzeti rangsorban. Az első 28 nemzet biztosan küldhet sportolókat, mi pedig a visszalépések esetén kapunk kvótát. Az elmúlt olimpiákon a 34. helyig csúszott vissza a nemzeti rangsorban az indulási jog. Reméljük jövőre is így lesz és akkor a jobb formában lévő biatlonos képviselheti majd a magyar színeket. Milán és köztem a kvalifikáció novemberben indul majd és január 19.-én ér véget. Az addig elért két legjobb sprint 10km és egy hosszú 20km eredményünk százalékos átlaga adja majd ki, hogy melyikőnk mehet biatlonban az olimpiára.
Mit csinálsz, hol vagy most éppen – pihensz egy kicsit, vagy már elkezdted a felkészülést?
Már elkezdtem a felkészülést. Főként könnyű állóképességi munka és komoly erőfejlesztés adja az edzéseim gerincét. A szezon végén picit meghúztam a térdem, ezért speciális láberősítő gyakorlatokat is végzek. Május közepétől pedig Ramsauban a Dachstein Gleccser lábánál fogok edzőtáborozni minden hónapban legalább 10napot.
Nem titok, hogy nagyon jó viszonyt ápolsz a mezőny nagy részével – ha jól tudom, a felkészülési időszakban sokan megfordulnak Nálad, hol is és milyen formában?
Igen, elég sokan megfordulnak nálam. Tavaly augusztusban elindítottam egy kis házikót Ramsauban, ami köztudottan a sífutók/biatlonisták kedvenc edzőhelye. Ez egy nagyon egyszerű 10fős kis ház, amit stílusosan felújítottam a www.pimpmywall.hu csapat segítségével. A francia csapatból többen is laktak már nálam, de a brazilok és a spanyolok is megtapasztalhatták milyen a magyar vendégszeretet és hogy nem kell jódlit hallgatni és giccses szent képeket bámulni, ha az ember Ausztriába téved:-) A ház egész évben fogadja a sportolókat, a hőség elől a hűvös hegyekbe kirándulni vágyókat. www.charlet.hu Nyári síelés a gleccseren, vadvízi kajak túrák, mountainbike, hegymászás, gleccsertúrák, hegyi futás, siklóernyőzés, bármi megoldható ezen a környéken.
Kik azok, akikkel a legszorosabb barátságot ápolod?
A legjobb viszonyt talán a francia biatlonistákkal alakítottam ki. Velük mindig lehet viccelődni, nagyon jó hangulatú csapat a francia. Jóban vagyok még a szlovénokkal, csehekkel és egy szlovák sráccal is. Igazából a kis nemzetek (spanyol, szerb, japán, bosnyák, görög, makedón, grönlandi) sportolóival is nagyon jó a viszony. Amolyan családias hangulat uralkodik a versenyeken. Talán ezért is szeretem annyira a biatlont. Hogy megnevesítsem a legnagyobb haverokat: Jean-Guillaume Beatrix már Budapesten is meglátogatott, Marie Dorin, akinél már vendégeskedtem, Martin Fourcade, akivel még bőven junior korában haverkodtam össze. Halkan megjegyezném, hogy akkoriban Jean-Gui még rendszeresen elkalapálta őt. Jóban vagyok Peter Dokl-al, Klemen Bauer-ral, vagy Jakov Fakkal. Mindannyian hihetetlen kemény és meglehetősen szerény, jófej sportemberek.
Van-e kedvenc momentumod a szurkolói csoportunkkal kapcsolatban a világbajnokságról?
Óriási érzés volt úgy kijönni a stadionba, hogy a közel 15 ezer ember közül a magyar szurkolói csapat volt a leghangosabb. Ez teljesen szokatlan érzés. A másik nagy momentum, amikor elmentem a "magyar dizsibe" a csehországi VB-n, ami ráadásul a hivatalos programfüzetben is szerepelt. Picit szürreálisnak tűnt az egész, de a fiúk úgy betüzelték a hangulatot, mintha mi sem lenne természetesebb és rendesen sajnáltam, hogy aludni kell mennem a VB miatt és nem maradhatok a buliban.
Charlie köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, bízunk a mielőbbi személyes viszontlátásban – ami gáláns meghívásodnak köszönhetően remélhetőleg legkésőbb ősszel lesz Ramsauban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése