Mesélj arról hogy lettél biatlonos, hogyan sikerült rátalálnod erre a sportra?
Hát túlságosan nem volt nehéz dolgom, hogy megismerjem a biatlont. Sportcsaládba születtem bele, Èdesanyám tájfutott, sífutott, biatlonozott, Édesapám pedig biatlonozott, sífutott és tájfutott. Kipróbáltam a tájfutást is, az annyira nem vonzott, a kosarazást is (Nagyapám kosaras volt), de az maradt iskolai szinten. A sífutás és biatlon viszont nagyon vonzott. Akkor még a Miskolci Honvéd SE síszakosztályában volt élet, jó volt a társaság, ami fiatal korban elég nyomós ok. Először persze csak „szórakozás“ volt az egész, valamint „kötelező testmozgás”, aztán később én mondtam, hogy komolyan szeretném űzni a biatlont, szüleim tudván, ez nem olyan egyszerű Magyarországon, először erről inkább le szerettek volna beszélni, de miután belátták, ez nem megy, 100%-ig mellettem álltak.
Négy világbajnokságon és egy olimpián vehettél részt versenyzőként: melyik a legkedvesebb emléked?
Hát hogy melyik a legkedvesebb emlékem.... nem igazán lehet választani. Az első VB, amin részt vettem azért volt iszonyatosan nagy élmény, mert az volt az első világversenyem. Akiket addig a TV-ben láttam, ott futottak el mellettem a pályán,.. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna bele. A nagy példaképem Uschi Disl megy mellettem a pályán, meg a többi Nagyok.... Szerintem ti tudjátok miről beszélek.
Az Olimpia az persze megint egy külön élmény. Az egyéniben jól mentem és csak 1 hibát lőttem, ez nagyszerű eredmény volt, már csak azért is, mert „még csak“ 19 éves múltam. Na meg a biatlon-sífutó záróbuli is nagyon jól sikerült.
Viszont kiemelnék egy Junior VB-t is. Amikor 2003-ban Zakopánéban 11. lettem egyéniben 0 hibával, az egy csodálatos érzés volt. Akkor, ha a negyedik nulla után kimész az utolsó körre, nem érzed, hogy fáj a futás, hogy jó néhány kilométer már a lábadban van. A boldogság sugárhajtású repülőgépként visz a célba.
Kik voltak azok az atléták, akikkel a legjobb viszonyt sikerült kialakítanod és kapcsolatban vagy-e még ma is valakikkel az akkori versenytársak közül?
Mivel én csak németül beszélek, így ebből az okból eleve le voltam korlátozva, valószínű e miatt is van az, hogy a német versenyzőkkel. Mint már említettem is, Uschi Disl volt a példaképem és vele nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültem. Olyan szinten, hogy ö volt az esküvői tanúm is. Eddig sokszor találkoztunk, mert ő is Ausztriában élt, de 1 éve Svédországba költöztek, azóta csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ha belegondolok, annó szinte oda se mertem menni hozzá, hiszen ő egy sikeres sportoló, én meg.... De nagyon egymásra találtunk. Az akkori nagy német csapat összes lány tagjával jóban voltam, több versenyző is adott nekem sít, segítettek ahogy tudtak, edzőtáboroztam velük. Uschin kívül Martina Beck-kel és Simone Hauswald-dal tartom jobban a kapcsolatot, telefonon és mailben, meg ők már voltak is nálam. A többiekkel pedig maradt a karácsonyi képeslapváltás.
Anna Sprunggal (osztrák) most éppenséggel együtt dolgozunk, a 10-14 éves stájermárki biatlon válogatott összefogása, felkészítése a feladatunk. A fő edzéseik a sportiskolában folynak, a lövészet viszont teljesen a mi irányításunk alatt folyik, valamint az edzőtáborok és versenyek is. Uiloq Slettemarkkal (grönlandi) és Elsbeth Straubbal (holland) is váltunk időnként néhány szót.
Figyelemmel követed-e még rendszeresen a versenyeket? Kik a kedvenceid a jelenlegi mezőnyből?
Igen, továbbra is figyelemmel követem a biatlont. Szerencsém van, mert a férjemet is sikerült megfertőznöm és a nagyobbik fiamat is. (Remélem a kicsit is sikerül majd:-) ) Ìgy mindannyian nagyon várjuk a versenyeket. Sajnos most az utolsó két évben nem voltunk sehol, de idén tervezzük megint, bízom benne, hogy össze is fog jönni.
Fiúk közül a németeknek és az osztrákoknak szoktam szurkolni. De a nagy OEB-nek is szorítok, hogy sikerüljön még neki egy érem az Olimpián. A lányoknál a németeknek, meg Domracheva is nagy kedvencem, a futóstílusa egyszerűen gyönyörű. De teljesen más volt olyanoknak szurkolni, akiket személyesen ismertem, akikkel voltak közös élményeim, emlékeim. De azért még így is bele tudom élni magamat.
Hogy látod: van-e valamiféle változás immár tíz év távlatából a biatlon akkori és mostani helyzete közt?
Magyar szinten szerintem nem javult a helyzet. Azok alapján amit én tudok és látok sajnos csak rosszabb lett. Nemzetközi szintem még jobban felkapottabb, még több pénz van benne, ahogy én látom. Ami azoknak akik az élen vannak, biztosan nagyon jó. Viszont a gyengébb nemzeteket lassan leépítik. Mint tudjuk a magyarok kijutása az Olimpiára nem fix. A mi időnkben ez nem így volt és ezt nem tartom pozitív változásnak.
Egyszer megígérted nekünk, hogy valamelyik világkupára elkíséred a magyar szurkolói csapatot: melyik lesz az?:)
Igen, ez így van! Remélem hamarosan. Mi szeretnénk végre Antholzba eljutni, de nem tudom, hogy össze fog-e jönni a következő szezonban. Hochfilzen van nekünk a legközelebb és gyerekekkel együtt talán az a legkönnyebb. De a férjemmel még nem konkrétizáltuk. Amint tudok valami fixet, jelentkezem.
De az információim szerint készültök Ramsauba, és bízom benne, hogy akkor összefutunk.
Köszönjük a beszélgetést – és igen, idén mindenképpen találkozunk!!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése