Pokljukai élmények

A következő bejegyzést különösen ajánlom azoknak, akik még nem voltak élőben biatlon világkupán: az élménybeszámoló még Pokljuka hatása alatt íródott az itthon maradottaknak. Ki gondolta akkor, hogy ezt Nove Mestoban überelni lehet?:)

"Próbálok írni egy kis élménybeszámolót, de ahogy már Szilveszterrel beszéltük: erre nincsenek szavak, ezt érezni kell…

Kezdem azzal, hogy két francia sráccal kb 5 e-mailváltás után simán együtt laktunk 4 napig minden zökkenő nélkül, és részemről csaknem könnyek között elválva. Az a bizalom, ami a részükről megvolt irányunkban: értsd felültek a gépre, eljöttek Szlovéniába, majd a hotel előtt szobroztak, hogy a két magyar gyerek talán nem csak szórakozott-e, nem semmi. Főztek nekünk, összehoztak minket vacsorára egy nagyon kedves francia párral, akik közül az úr adott Szilkónak egy Hilde Fenne autogramkártyát is

. Ez a bizalom – EZ A BIATLON.

Majd első nap, felérünk a busszal és a bejárat előtt rögtön összefutunk Emőkével. Nagyon aranyos, kedves, mindent megmutat mi merre hogyan – csodálatos. Pénteken pálya mellől a bemelegítéskor ordítunk neki mint az őrültek, aztán verseny után Rékával kb öt percet beszélgetünk ott, ahol a többi versenyző alig áll meg. Mondja, hogy hallotta hogy szurkoltunk neki magyarul – nem tudta mire vélni..

 Majd utána összefutunk vele és Évával szombat délelőtt a bledi utcán (ott készült a fotó) – szintén hihetetlen. Majd utána már ő köszön ránk fenn a pályán és segít nekem hol találom Dorint a dobogója után, hogy gratulálni tudjak neki. Ez a szeretet – EZ A BIATLON.

Csütörtökön még akklimatizálódtunk, de már a Beatrix és Martin Fourcade fotó már akkor is összejött. De aztán péntekre kiderítjük hol laknak a franciák – menjünk oda verseny előtt. Belépek a hotelbe, abban a pillanatban Svendsen lép be a kocogásból. Majd a versenyzők sétálgatnak fel-alá, mosolyognak, fotózkodunk, aláírást kérünk (még Berger is megáll). Norvégok, kanadaiak, fehéroroszok, svédek – mindenki, akit eddig a tévében láttál. Másnap a német hotelben Erik Lesser és Uwe Muessigang fotó. Mindenki mosolyog. Ez a közvetlenség – EZ A BIATLON.

És az esték? Pénteken belépünk a pubba – hopplá, Elisa Gasparin

. Vele az új-zélandi biatlonos. Simán leülök melléjük: mi újság, beszélgetünk, fotó. Utána a fiatal francia Florent Claude jön befelé, a francia srácok leszólítják – persze, hogy Elisát kereste.. Másnap az érzés nagyon brutál: a finn csapatot leszervezzük egy közös fotóra, miattünk feljönnek az emeletre, ahonnan lepillantunk, és mit látunk? Brunet és Bolliet mint az őrültek tolják neki a táncot..

 Kiadták a feszültséget… És beszélgetés a többi finn, norvég, orosz, német drukkerrel, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Te, a biatlon nyelvét. Ez a nemzetköziség mindenféle ellentét nélkül – EZ A BIATLON.

És a pálya mellett a bemelegítés, ahogy megismered a versenyzőket, néven szólítva szurkolsz, kiintenek, kimosolyognak. Verseny közben ott küzdenek melletted, látod a szenvedést, a reményt és a kudarcot is. Látod, hogy ezt a hihetetlen nehéz sportágat micsoda nagyszerű sportemberek művelik. Egytől egyig értelmesek, intelligensek: egyszóval példaképek. Ők űzik a legnagyszerűbb, a legigazibb sportot. Ez a feltétel nélküli tisztelet a részükre – EZ A BIATLON.

S az, hogy a kedvenc versenyződ feljön az első versenye után, és megismer és úgy köszön, s bár Te csak angolul tudsz hozzászólni és francia srác kéri tőle a rajtszámát, csak annyit mond: sorry, I give it to him. És megvárod a busz előtt és a virágot is odaadja, holott Te nem is kérted megköszönve a támogatásodat, ez felfoghatatlan. S aztán a dobogó után látni a boldog, felszabadult mosolyát és megölelni, hogy végre, majdnem két év után újra dobogó – nem tudom elmondani… Ez a kapcsolat a kedvenc versenyződdel – EZ A BIATLON.

Sok mindent így is kihagytam, de talán érzitek most már Ti is, hogy mi lesz Nove Mestoban. A világ legnagyszerűbb dolga élőben: BIATLON!!!"